Kedves Katalin!
Csodálatosan irta le az első repülésének élményét.Mivel Én repülős hadnagy voltam fiatalabb koromban
ugyanilyen élményben volt részem, sokszor.Egy IL-2-es csatarepülő ezredhez kerültem Tapolcára a
rep.tisztiiskola után.Mint fiatal repülőstiszt kaptam egy saját harci gépet, egy Sturmovikot.A repülés
élményén kivül, a légilövészet izgalma volt talán a nagyobb.A balatoni hegyek között, bokros részen
volt kijelölve a célpont.Több kiszuperált tank leküzdése volt a cél, amelyekbe benzinnel töltött kannák
voltak elhelyezve, hogy a találat jól látható legyen.
Az eligazitás után kiballagtunk a gépekhez, felcsatoltuk a fenékernyőt /ejtőernyőt/ és bemásztunk a
kabinba.Párban repültünk és a gépen egy géppuskás is volt, aki hátrafelé tüzelve védte a gépet.
Inditottam és a 12 hengeres hatalmas gép motorja feldübörgött.Ez mindig nagy élmény.Kigurultunk
a startvonalhoz és rádión engedélyt kértünk a felszállásra.Az engedélyt megkaptuk, előrenyomtam a
gázkart és a gép megindult.Előrenyomtam a boto, hogy a gép farka megemelkedjen, és amikor már
a gép elérte a felszállási sebességet és a gép el el szökkent a földről-meghúztam a botkormányt és a
gép hirtelen emelkedni kezdett.Mögöttem a társam nem maradt el.Úgy 200 méter magasságnál
ráfordultunk a cél kordinátáira.Rádión szóltam a kisérőmnek, elöttünk a cél, gyerünk lefelé.Úgy 100 méterre lehettem a célhoz,amikor a célkersztbe sikerült befogni a tankot.Lenyomtam a gépágyu elsütő billentyüjét és a gép rászkódott a két gépágyu lövéseitől.Az első tankot találtam el és az rögtön
kigyulladt.Amikor felemeltem a gépet akkor a hátsó lövész tüzelt a géppuskájával és eltalálta a másik 
tankot amely füstölni kezdett.Hát ez volt az első és talán a legnagyobb repülős élményem és örülök,
hogy elmondhattam, hátha valakinek megtetszik.